Zlatan, a svéd nehézbombázó – Mérlegen a Serie A, 2. rész

Ibrahimović jugoszláv bevándorlók gyermekeként született Svédországban. Édesapja Bosznia-Hercegovinában, Bijeljina-ban, édesanyja Horvátországban, Zárában született. 6 éves korában kezdett a labdarúgással foglalkozni. Első klubja az FK Balkan volt, majd 1995-ben csatlakozott a Malmö FF csapatához. Leo Beenhakker is sokáig figyelte a játékost, és végül sikerült is az Ajaxhoz csábítani: 2001. március 22-én bejelentették, hogy Ibrahimović júliustól az Ajax játékosa, mintegy 80 millió svéd koronáért váltott klubot, ami 7,8 millió eurót jelentett.

Első évében rögtön bajnokságot nyert az Ajaxszal. Második szezonjában bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában is, 2002. szeptember 17-én a Lyon ellen, ahol rögtön két gólt szerzett. Összesen négy gólt szerzett a Bajnokok Ligája akkori kiírásában, csapatával a negyeddöntőig meneteltek, ahol a Milan ellen búcsúztak a sorozattól, akik később meg is nyerték a trófeát. 2004. augusztus 31-én, az átigazolási időszak utolsó napján igazolt a Juventushoz 16 millió euróért.[6] David Trezeguet sérülése miatt rögtön a kezdőcsapatban kapott helyett Capellótól, első évében 16 bajnoki gólt szerzett. A szezon végéhez közeledve a Real Madrid egy 70 millió eurós ajánlattal jelentkezett be Ibrahimovićért, amit a Juventus természetesen elutasított. 2005. november 14-én megkapta az év svéd labdarúgója címet.

2006 nyarán kirobbant olasz bundabotrányban a Juventus is érintett volt, ennek értelmében az olasz labdarúgó-szövetség elvette az utolsó két bajnoki címüket (2005, 2006) és az olasz másodosztályba sorolta a torinói egyesületet. A Juventus mindent megtett, hogy megtartsa legjobb játékosait, azonban Ibrahimović és jó pár csapattársa nem tartott ki az "Öreg hölgy" mellett, és távoztak a másodosztályba került csapattól.

2006. augusztus 10-én írt alá a milánói együtteshez, amely 24.8 millió eurót fizetett a Juventusnak. Zlatan 4 éves szerződést kötött az Interrel. Első bajnoki szezonjában 15 gólig jutott, és megnyerte a bajnokságot az Interrel, amely 17 év után először lett bajnok. 97 ponttal zárták a ligát, amely mai napig rekord. A Barcelona elnöke, Joan Laporta bejelentette, hogy egy megegyeztek az Interrel Ibrahimović átigazolásáról, az üzlet értelmében Samuel Eto’o a milánói csapathoz kerül. Ibrahimović 2009. július 23-án hagyta el az Inter edzőtáborát, azért, hogy tárgyalhasson a Barcelonával. Utolsó meccsét az Interben a Chelsea ellen játszotta.

2009. augusztus 23-án mutatkozott be hivatalos mérkőzésen a Barcelonában, az Athletic Bilbao ellen a Spanyol Szuperkupában, melyen gólt még nem szerzett, azonban kiosztott egy gólpasszt Lionel Messinek. Utolsó gólját a Sevilla ellen szerezte a 2010-es spanyol szuperkupa meccsen, melyet 3-1-re elveszített csapata. Utolsó mérkőzését pedig a Joan Gamper Kupán játszotta a Milan ellen. A távozásának elsődleges oka állítólag az volt, hogy teljesen megromlott a kapcsolata a csapat edzőjével, Josep Guardiolaval. 2010. augusztus 28-án a Milan hivatalos honlapján jelentette be Ibrahimović érkezését. Egy évre érkezett kölcsönbe, azonban egy opciót foglaltak a szerződésbe, mely szerint 2011 nyarán a Milan végleg megvásárolhatja a svéd játékost 24 millió euróért. A szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett a Milannal, ő maga 14 bajnoki góllal, és 12 gólpasszal járult hozzá a Scudettohoz. 2011. június 18-án mindenben megegyezett a Barcelona és a Milan Ibrahimović átigazolásáról.

Második szezonját is remekül kezdte, betalált az Inter elleni olasz szuperkupa mérkőzésen. Első bajnoki találkozóján is betalált a Lazio ellen, amely 2-2-re végződött. Összesen 28 gólt szerzett a szezonban.Különösen emlékezetes a Palermo ellen szerzett mesterhármasa.

A góllövőlista második helyén Diego Milito végzett 24 találattal, a képzeletbeli bronzérmen pedig megosztozott Cavani és Di Natale.